Útvesztő from Gondolatfoszlány by Standby Gravity

Volt egy tervem, nem azt tettem,
nem azt csináltam, amit szerettem.
Megkötöztek, elrontottak,
lábamnál fogva lógattak.
Minden perc egy rémálom,
hogy, nem léptem le sajnálom.
Itt maradtam veled az élen,
visszafogtál hiába kértem!

Engedj szabadon, hadd romboljak!
Nem akarom tudni, hogy mit hoz a holnap!
Azt akarod, hogy megint csak másszak!
Halálom napjáig minden nap!
Fuldoklom a karjaid között!
Könnyfakasztó a valóság!
Ha tudnád, mi van a mosoly mögött,
nem engem akarsz, valaki mást!

Vívom értelmetlen harcom,
mintha nem tudnám, holnap mi vár!
Fáradt ráncok lepik el arcom,
lehet, hogy felkészültem már!

Engedj el!
Oldozz el!
Változz meg!
Mi nem engedünk, nem tudjuk hová megyünk!
Nem engedlek, te sem engedsz,
nem hagyod hogy lélegezzek.
Nem akarok tovább lépni,
nem akarok itt maradni!

Feladtam volna, ha feltudom
már látom a végét.
Nem tudom, hogy meddig bírom
a múltam lángja a szívemben ég!
Feladtam volna, ha feltudom
már tisztul az érzés.
Félve lépek a jövőm elé,
mert a múltam lángja örökre ég, örökre ég!

Vívom értelmetlen harcom,
mintha nem tudnám, - mintha nem tudnám - holnap mi vár!
Fáradt ráncok lepik el arcom,
lehet, hogy felkészültem már!

• Punk
• punk rock
• Hungary